Johann Reichert

Intézetünk névadója

2015. december 04.

A Magyar életrajzi lexikon  Reichert Róbertről:

Reichert Róbert (Bp., 1901. szeptember 15 – Bp., 1937. július 8.): mineralógus. 1924-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett középiskolai tanári oklevelet. 1925-ben ásvány-kőzettanból doktorált, és 1935-ben e tárgykörből egyetemi magántanár lett. Az egyetem ásvány-kőzettani intézetének tanársegéde, majd adjunktusa volt, 1932-ben az angolkisasszonyok polgári iskolai tanárképzőjének előadó tanárává hívták meg. Kutatásai során Magyarország néhány érdekesebb zeolit-előfordulásával, így a nadapi laumontittal, a dunabogdányi Csódi-hegy érdekes ásványtársaságával foglalkozott; ismertette a Rozsnyó és Sajóháza gazdag vasérceit kísérő szfaleritokat. Értékes adatokat szolgáltatott a Salgótarján környéki és Nógrád vármegyei bazaltok, a Mórágy vidéki gránitok ismeretéhez, feldolgozta a Szanda-hegy piroxén-andezitjét és még számos hazai előfordulás kőzetét és ásványait. Tanulmányai a Földtani Közlöny 1924–35. évfolyamaiban jelentek meg. Eredménnyel működött tudományának népszerűsítése terén is. – Főbb művei: Ásványhatározó (Zeller Tiborral és Koch Sándorral, Bp., 1931); A csodálatos kristály (Földtani Ért. 1937); A föld őstörténete (Bp. 1938). – Irodalom: Papp Ferenc: Reichert Róbert emlékezete (Földtani Közl.. 1938).

 

„Végtelen lelkiismeretes kutatót, kitűnő előadókészséggel bíró, tanítványait és tárgyát nagyon szerető tanárt és jó embert veszítettünk benne 1937-ben bekövetkezett halálával” — írta róla Koch Sándor A magyar ásványtan története c. munkájában.