Johann Reichert

Polgári Szemmel - 1

Köszöntő

2017. július 31.

Köszöntöm a Hallgatót!

Minden nemzet értékét három fő jellemzője határozza meg: a tudása, az erkölcse és a lélekszáma. Ezen attribútumok helyes megítélése az igazi nemzeti önértékelés.

Persze nem érdemes elveszni a számokban, mert a folyamatok, az irányok a fontosak. Például édes mindegy, mennyi egy népcsoport lélekszáma, ha nincsen köztük szülőképes korú nő, akkor nincsen jövőjük. Magyar nemzetünk jövőjéről gondolkozva is mindenekelőtt a szülőképes korú nők számának alakulására kell figyelnünk, amiről azt érdemes tudni, hogy a 2011. évi számuknak csupán a 70 százaléka lesz 2031-ben, annyira kevés leány született az elmúlt években, és akkor még nem számoltunk az elvándorlással. Őszintén ki kell mondani, hogy történelmileg párját ritkító tempójú zsugorodásban vagyunk.

Hasonló a helyzet a tudással. Büszkélkedhetünk, hogy mennyi nálunk az egyetem, ha értéktelen diplomák tömegét bocsátja ki sok-sok intézmény. Ékesebben beszél az Európai Unió hivatalos adata, miszerint 2015-ben 88,9 ezer szabadalmi védjegyoltalmi kérelmet nyújtottak be az EU-ban, ezekből mindössze 564, azaz 0,6%, más szóval 6 ezrelék volt magyar. Hogy jobban értsük: ezerből cirka hat. Ez jelenleg a magyar szellemi kapacitás értéke, mértéke az Európai Unióban.

Erkölcsről szólni még ingoványosabb, hiszen sokan nem szeretnek tükörbe nézni, kivált a nemzet vezetői irtóznak mindenféle őszinteségtől, gondoljunk csak a korrupcióra meg a közpénzek útjának eltitkolására.

Majd’ harminc éve bukott meg a magát szocializmusnak nevező marxista–leninista világrend, ám Marx Károly azóta is kísért. A fősodratú közgazdaság-tudomány változatlanul ápolja az ő szellemét, és a mai napig sokan mantrázzák, hogy a gazdasági alapok így meg úgy, és majd ha a gazdaságot rendbe tettük, utána milyen jó lesz s a többi. Ez a hamis világszemlélet akadályozza, hogy egyről kettőre tudjunk lépni. Pedig könnyű belátni, hogy Marx téved. Ha ugyanis igaza volna, akkor például Zaire, a hajdani Belga-Kongó a világ egyik leggazdagabb országa volna, elvégre dúskál természeti kincsekben, másfelől meg Japánnak koldus szegénynek kellene lennie, hiszen nincsen semmilyen nyersanyaga, sőt az ország 90 százaléka egyenesen lakhatatlan.

Nyilvánvaló, hogy a nemzeti boldogulás nyitja nem a gazdasági alapokban keresendő, sőt nincsenek „gazdasági alapok” meg „társadalmi felépítmény”, hanem az ember és a természet kölcsönhatásából épül az ország, a nemzet, az egész világ. És ebben a kölcsönhatásban az emberé a kezdeményező szerep. Tehát az embert, a népet, a nemzetet kell fejleszteni. A tudását, az erkölcsét, a lélekszámát.

Tudás, erkölcs és lélekszám összefügg, egyiket sem lehet a másik kettő nélkül jobbítani. Nyilvánvaló ez mindenki számára, aki ismeri a keresztény tanítást, illetve érti, mi is az a polgári szellem, polgári gondolkodás és viselkedés.

Az új, demokratikus Magyarországnak az 1990-es években szárnyakat adott a Fidesz azzal, hogy meghirdette a polgári Magyarország programját. Az alkotni vágyó, tenni kész nemzetrészek fölzárkóztak a Fidesz mögé, és általános, mély döbbenetet éreztek, amikor 2002-ben elveszítette a választást. Sokan el sem tudták hinni, hogy nem történt csalás a voksoláson.

Nagyot fordult a világ ama 2002-es Fidesz-vereség óta. Orbán Viktor egyik legfőbb tanácsadója bátran a nyilvánosság elé tárta, hogy a „polgári Magyarország” csupán „politikai termék” volt, magyarán ópium, amivel a népet kábították.

A polgári erkölcs minimuma, hogy nem hazudunk, nem csapjuk be sem egymást, sem önmagunkat. Ugyanezt várja el követőitől a Názáreti Jézus is, megfejelve az Örök Élet ígéretével. A túlvilági boldogság meghaladja a kompetenciánkat, ámde igenis evilági erkölcsi kötelességünk magyar nemzetünk iránt, azaz önmagunk iránt az őszinteség. Az őszinte ember, akárcsak az igaz próféta, ritkán népszerű. Viszont nem is kell választást nyernie.


Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..