Johann Reichert

Polgári Szemmel - 29

Önáltató propaganda

2017. november 6.

Több mint negyvenmilliárd forint friss forrással támogatja a kormány a kutatást és az innovációt, ezen belül startupok fejlesztését, technológiai inkubátorok felállítását — tudósít a kormánylap egy friss kormányhatározatról. A kormányszócső tud még jó hírt: a kormány elfogadta a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alap 2017. évi módosított programstratégiáját, amelyet az év végéig kell megvalósítani. A kormányhírharang tovább fokozza a hangulatot: az alap teljes kerete több mint kilencvenmilliárd forint ebben az évben.

A nyelvi varázslás folytatódik: pénzügyi eszközt igényelhetnek a tudásintenzív és innovatív vállalkozások versenyképességük növelésére, piacképes termékek, technológiák és szolgáltatások kifejlesztésének támogatására. Továbbá pártunk és kormányunk innovációs ökoszisztéma (startup) programja a technológiai inkubátorok felállításán és az ötletek szűrésén túl közvetlenül is segítséget nyújt az induló technológiai vállalkozások felépítéséhez.

A nemzetközi együttműködésben megvalósuló innováció támogatásában kiemelten fontosak a bilaterális tudományos és technológiai együttműködések, nemzetközi kollaborációban megvalósuló kutatási témapályázatok, valamint az Európai Kutatási Tanács fiatal kutatóknak meghirdetett pályázataihoz kapcsolódó hazai támogatások.

Ezt a sok jó hírt egyetlen rövid cikkbe sikerült tömörítenie a kormánylapnak. Hasad a hajnal, lám, érdemes élni, legyünk hálásak pártunknak és kormányunknak.

Egyetlen apróság motoszkál bennem. Pár hónapja egy igen híres, köztiszteletben álló tudósunk, akit egyébként semmiképpen sem lehet ellenzékiséggel vádolni, őszintén elmondta, hogy a rendszerváltozás óta eltelt 27 évben államilag szétosztott több mint ezermilliárd forintnyi kutatási-fejlesztési, azaz K+F támogatás mérhető haszna nulla forint.

Nem vagyok én semmi jónak ellensége, legyen igaza a kormánynak meg a kormánylapnak, és kerüljön jó helyre az a következő hatvan napban kiosztandó 40 milliárd, azaz 40 ezermillió forint. Virágozzék hazánk, ontsa tudományos életünk a nemzetközi sikereket — csak mutassanak fel már végre legalább egyet az osztogató kormánypolitika sikerei közül.

A kormányzati hurráoptimizmussal szemben minden olyan jelentés, amelyik a valós gazdasági folyamatokat mutatja, sorvadásról szól. A legfrissebb KSH-jelentés szerint 15 ezerrel csökkent a kiskereskedelmi egységek, magyarán a boltok száma 2010–16 között. Ez 12%-os zsugorodás.

A gyermekhiány népességhiányt eredményezett, aminek szoros következménye a zsugorodó társadalom és a zsugorodó gazdaság. Idős ember rengeteg van, aktív kevés, gyermek pedig nagyon kevés. A folyamat világos: például 2000-ben 355 ezer kórházi beutalás volt, 2011-ben már 539 ezer; viszont míg 10 ezer lakosra 2000-ben 82 kórházi ágy jutott, 11 évvel később már csak 72. A gyógyszerfogyasztás intenzíven nő mennyiségében és árában is. Viszont a családi pótlékban részesülő családok száma régóta, folyamatosan csökken.

A népességhiány miatt zsugorodik a gazdaság. Pl. 2000-ben 5 854 ezer hektárt műveltek mezőgazdaságilag, 2011-ben már csak 5 337 ezret, azaz félmillió hektárral kevesebbet, viszont folyamatosan nő az erdők és a nádasok területe, akárcsak a törökkorban.

Van persze jó példa is. A Forbes magazin szerint egy tehetséges honfitársunk, akinek tavaly még rongyos 35 milliárddal kellett beérnie, idénre megháromszorozta, 105 milliárdra tornászta fel a vagyonkáját. Ebből is látszik, hogy Orbán Viktor országa kész Amerika. Más szavakkal zsenik teremnek a felcsúti mezőn. Mit mezőn, futballpályán.

Optimizmusra adhat okot az is, hogy nemzetünk gázszerelője épp a minap alapított 10 milliárddal egy magántőkealapot. Remélhetőleg nem felejtik ki az újabb állami innvációs startup technológiai inkubátor tudásintenzív versenyképességi izéből, na szóval, abból a sebesen szétosztandó 40 milliárdocskából.


4 hozzászólás

  • Tarquinius

    november 7, 2017

    Több bejegyzésében tesz utalást a gyerekszám csökkenésének vészes következményeiről. Hadd jelezzem, h in abstracto, mint a magyar kultúra fennmaradásában bízó magyar állampolgár valóban elkeserítő a helyzet, ugyanakkor ambivalens érzések is helyenként felülkerekednek bennem. Mint munkavállaló egyre nő az “árfolyamunk”, ha legalábbis lehet hinni a munkaerőhiányról szóló híreknek, vagyis biztosabbnak tűnnek (talán) a kilátások. A széthúzó és egymást gyűlölő magyar népre ha gondolunk pedig sokakat egyenesen kárörvendő gondolatok kerülgetnek, ami a magyar társadalom mélyebb betegségről árulkodó kóros tünete.

    Válasz
    • Johann Reichert

      november 8, 2017

      Ha jól értem, amit írt, akkor a gazdaságban érzékelhető pozitív bérnyomást jó előjelnek gondolja a gyermekszám-emelkedéshez. Ezt nem osztom, szerintem minden elemzés azt bizonyítja, hogy a gyermekszámnak nincs köze a szülőképes korúak bérviszonyaihoz.
      A másik gondolatát így hirtelen nem látom át, talán arra gondol, hogy a magyar nemzetben nincsen meg (illetve csak rövid időszakokra éled fel) az a mi-tudat, ami a nemzeti egység alapja. Pl. egy-egy árvíz idején csodákra képes összefogást tapasztalhatunk (ld. pl. 56. okt. 23-át is), de ha változik a helyzet, teljes a szétesés (ld. 56. nov. 4-ét).

      Válasz
  • Tarquinius

    november 8, 2017

    Sajnálom h nem fogalmaztam egyértelműen. Nem arra gondoltam, hanem egy olyan önző munkavállalói szempontra, hogy ha kevesebb a rendelkezésre álló munkaerő, kisebb az utánpótlás, az a rendszerben maradó egyre csökkenő munkavállaló számára jó, mert kisebb a verseny, felértékelődik az ember, nő a bér. Ez persze csak egy részperspektíva. Emellett a magyar társadalom hagyományosan széthúzó, nem látom azt hogy a sok gyűlölködés mellett erre s veszélyre kollektívan reagálni tudna.

    Válasz
    • Johann Reichert

      november 9, 2017

      Ez kétségtelen, bár megjegyezném, hogy a verseny nem lesz kisebb, ui. nemcsak Magyarország van a glóbuszon, és a valóságos élethez elsősorban emberek kellenek. Vagyis tévedés azt remélni, hogy ha kevesen vagyunk, jobb lesz.
      Egy hasonlattal élve: ha az edzésre száz gyerek jár le, akkor a hétvégi meccsre a legjobb 11 fog kiállni, Ha 11 gyerek jár le, akkor az edző könyörög a legrosszabbnak is, hogy menjen el a meccsre, hogy ki tudjanak állni. De az igazi kérdés az, hogy mikor lesz jobb a foci…
      Visszatérve a rögvalósághoz, az nem eredmény, hogy kevesebb kenyér kell, ergo kevesebb pék is elég. Hazai pályán ma ez a távlat. Viszont a nemzetközi versenyben egyszerűen kifelejtenek a bajnokságból, nem akar idejönni senki, mert itt nincs semmi, se jó munkaerő, se piac, mert a nyugdíjas nem távlat piaci szempontból – sem.

      Válasz

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..