Johann Reichert

Polgári Szemmel - 65

Fekete könyv

2018. március 16.

Igen hasznos kiadványt tett le a nemzet asztalára a nemrég alakult Civitas Intézet. Címéül a beszédes Fekete könyvet választották.

A fekete könyv német nyelvterületen született műfaj. Eredetileg dokumentumgyűjtemény valamely negatív jelenség vagy folyamat bemutatására, később értelmező tanulmányokat is magukban foglaló köteteket is neveztek így.

Nálunk, Magyarországon a legismertebb a francia Stéphane Courtois vezetésével, nemzetközi szerzőgárdával készült A kommunizmus fekete könyve című kiadvány. Magyarul 2000-ben jelent meg, akkor mélyen felháborította a még igencsak eleven hazai baloldalt. Kígyót-békát kiabáltak a kötetre és magyar kiadójára, fordítóira, első helyen persze az akkori Orbán-kormányra, bosszúból a finanszírozásért.

Azóta sok víz lefolyt a Dunán. A kommunizmus fekete könyve azzal verte ki a biztosítékot a magyarországi balliberális körökben, hogy egyrészt tudatosította a hazai közgondolkodásban, hogy a kommunizmus áldozatainak száma világszerte összesen cirka százmillió, másrészt azzal, hogy kimondta és bizonyította is, idézem: „kezdettől fogva a rémuralom volt a modern kommunizmus egyik leglényegesebb vonása”.

Mindazok, akik a baloldaliságot eleve jónak, csak persze gyarlónak akarták tudni, sosem bocsátották meg ezt a leleplezést. Sokak Fidesz-gyűlölete innen forrásozik a mai napig.

Ez a fekete könyv hasonló sorsra juthat. Előszava szerint:

A Civitas Intézet a jelen tanulmánykötetet egyszerre korképnek és kórképnek szánja. Korkép az utókornak, amely Magyarország alcímben megjelölt korszakának, vagyis hazánk 2010 és 2018 közötti időszakának lenyomata. Ugyanakkor kórkép is, amely a társadalom egyik súlyos, szembeötlő betegségét diagnosztizálja és mutatja be gyűjteményes formában. A szöveg tehát a korrupció terjedéséről és ennek következtében a magyar demokrácia válságáról szól. Hiszen mindannyiunk kudarca, hogy a negyedszázaddal ezelőtt még ígéretes, fiatal demokratikus magyar állam fokozatosan a közéleti visszaélések ingoványos mocsarába süllyedt.”

A kötet két részre tagolódik. Az első szegény hazánk korrupciós kockázatát és kitettségét, a fideszes állami korrupció fő megvalósulási formáit mutatja be 2010 óta. A második rész nem kevesebb, mint 106 korrupciós üggyel támasztja alá avagy illusztrálja az első részt. Sajnos a kiadó joggal figyelmeztet, hogy a 106 ügy közel sem a teljes lista az Orbán-adminisztráció korrupciós gyakorlatáról.

A Fekete könyv azért állítható A kommunizmus fekete könyve mellé, mert mindkettő vitathatatlanul bizonyítja, hogy a górcső alá tett jelenség nem egyedi esetek sokasága, hanem igenis a rendszer lényege. A kommunizmus lényege volt a rémuralom, francia nevén a terror, az Orbán-kormányzás lényege a korrupció, azaz a közpénzek politikai erővel történő magánosítása.

Miközben kalapot emelünk a szerzők teljesítménye előtt, egyetlen kiegészítéssel élünk. A kötet így értékel: „A demokratikus fékek és ellensúlyok rendszerének szétzilálása azonban a korrupciónak is olyan új minőségét eredményezte, amely kétségkívül a 2010 óta kiépülőben lévő magyarországi hatalomgyakorlási rendszer terméke, egyszersmind működési módjának meghatározó sajátossága. A jelenlegi korrupció ilyenformán túlmutat a tranzakciókon, a hagyományos vesztegetésen és kenőpénz-fizetésen, és rendszerszintű jelleget ölt. A legfontosabb korrupciós kockázat magának az intézményrendszernek az eltorzulása.”

A „fékek és ellensúlyok rendszerének szétzilálása” szerintünk a helyzet félreértése, ami súlyos következményekkel fenyeget, ha a választásokon megbukna az Orbán-kormány.

A fékek és ellensúlyok rendszere ugyanis megvan – csak éppen minden szereplője Orbán Viktor lekötelezettje! Óriási hiba lenne éppen most megfeledkezni arról, hogy egy kormányváltás másnapján Orbán és korrupt bandája be fogja húzni az összes féket, és az új kormány nyakába fogja akasztani az összes ellensúlyt.

Hazánk demokratikus jövője érdekében ezért lenne fontos egyharmad alá szorítani a választáson a Fideszt.


4 hozzászólás

  • B.Éva

    március 21, 2018

    Ha megverik a pásztort, szétszalad a nyáj. Nem volna akkor hasonló stílus mint mostanában …

    Még egy megjegyzés. A “balliberális” fogalom kb. az utóbbi évtizedben formálódott: a Szabad Kezdeményezések Hálózata, az SZDSZ elődje és maga a párt is az akkori baloldal igazi ellenfele volt, a rendszerváltás előtt még inkább, üldöztetésben.
    A ’94-es fordulat hozta meg a hihetetlent: “ők” ? “velük”? Aztán szép lassan a baloldal liberálissá vált, jelesül a DK kiszakadásával és lőn a balliberális fogalom, de lehetne másképp is hívni. A nemzetállamok ellenségei, a személytelen globalizmus katonái, a gender-ideológia hívei …

    Válasz
    • Johann Reichert

      március 21, 2018

      Bevallom, nem értem, mire gondol. A balliberális jelző nem volt még 1990-ben feltalálva, mert nem létezett ez a jelenség a magyar közéleti gondolkodás számára.
      A “nemzetállamok ellenségei” jelző meg még a balliberálisnál is újabb.

      Válasz
      • B.Éva

        március 22, 2018

        A különös történetre utaltam, hogy ne felejtsük el: anno a “balosok” ellenzéke volt a liberális párt, később hozta össze őket az érdek. Ebből az abszurd helyzetből adódott, hogy szépen le is tűntek viszont “beoltódott” rejtélyes módon a szocialisták közé (és ki is vált mint DK).

        Válasz
        • Johann Reichert

          március 23, 2018

          A közhelyessé kopott bonmot szerint összenő, ami összetartozik. És azok a ballibek jól elvannak a mai Fideszben is, a művészeti életet ugyanúgy kézben tartják.

          Válasz

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..