Johann Reichert

Polgári Szemmel - 27

Sorvadó életünk

2017. október 30.

A minap tette közzé a statisztikai hivatal az augusztusi demográfiai adatokat. Jogos kérdés, hogy miért nem a szeptemberieket, hiszen október vége van, de bár ez volna a legnagyobb adóssága a hazai közigazgatásnak.

A számok lehangolók. A tavaly augusztusinál négyszázzal kevesebb újszülöttnek örvendhettünk, ami 5%-nyi csökkenés. Ezzel éves összehasonlításban is aláesett az idei születésszám a tavalyinak.

Legnagyobb sajnálatunkra beigazolódott, amit évek óta mondunk: hogy a sorvadást csak gyökeresen új, más népesedéspolitikával lehet megállítani.

A számok ugyanis megerősítik, amit a kereszténység tanít: hogy nem a pénz miatt szül vagy nem szül az ember. Pontosan úgy nem ért semmit a mostani családpolitika, mint a maga idejében a gyes, a gyed, a szocpol, a félszocpol, a fészekrakó program, a főállású anyaság meg a többi.

A kormányzatnak most kellene vennie egy nagy-nagy levegőt, és beismernie, hogy rossz úton jár. Ami azért nagyon nehéz, mert a családpolitika volt az egyetlen szegmens, amelyikben az Orbán-kormány 2014 óta nemcsak önmagával, hanem az egész nemzettel is ténylegesen akart valami jót tenni.

Óriási erőfeszítéssel, hallatlan agilitással végzi évek óta a munkáját az a maroknyi ember, aki a kormányon belül családpolitikával foglalkozik. Le a kalappal a családügyi államtitkár asszony és munkatársai előtt.

Éppen az ő buzgalmuk miatt kellene meghallania a keresztény-konzervatív kormánynak és pártjainak a nyilvánvaló igazságot: nem a pénz a megoldás a családpolitikai problémáinkra.

A kormány nem akarja meghallani, hogy szemléleti változtatás kell. Az elmúló kormányciklusban pontosan ugyanoda jutottak, ahová Kádárék meg a demokratikus kormányok: sehová. A mostani családpolitika ugyanazért eredménytelen, amiért a gyes meg az összes többi is eredménytelen volt. Materialista világszemlélettel gondolták ki, abban a hitben, hogy a pénz miatt születnek vagy nem születnek gyermekek.

Pedig a tények világosak, csak meg kellene hallani a régiek üzenetét. A 20. században a legtöbb bébi a két világháború utáni években, illetve az 50-es évek első felében született. Ezekben az időszakokban minden volt, csak jólét nem. A kádári konszolidáció idején, az 1960-as években közmegegyezés szerint folyamatosan javult az életszínvonal, de például a „derűs” 1964. évben 100 élveszületésre 140 abortusz jutott. Miközben 100 ezren haltak természetes halált, 184 ezer terhességmegszakítás mellett csupán 132 ezren születtek. Ma tömegek élnek összehasonlíthatatlanul jobban, mint 1964-ben, a születésszám mégsem éri el a 94 ezret sem.

A kormány nem kevesebb, mint 39 intézkedést, lépést tud fölsorolni, amelyek szerinte 2010 óta családbarát fordulatot eredményeztek. Kétségkívül impozáns szám és aktivitás. Csak éppen eredménye nincs.

Az olyan intézkedések, mint a „Nők 40” elnevezése „nagyszülői nyugdíjnak”, vagy a szív- és érrendszeri megbetegedések visszaszorítása, s kivált a csok néven elhíresült építőipari támogatás nem fognak demográfiai fordulatot hozni.

Minden érdemi változás előfeltétele a tudatbéli változás. Gyökeresen, azaz radikálisan másképpen kell gondolkoznia a magyarságnak az élet értelméről, benne a házasságról és a családról, mint ahogyan évtizedek óta gondolkozik. Ebben kellene a kormánynak mozgósítania az energiáit. Ha csak feleakkora pénzt meg kreativitást tettek volna ebbe, mint a Soros-gyűlöletbe, már nem itt tartanánk.

Csak hát az a helyzet, hogy Orbán Viktor fél. Fél kiállni az igazságért a tömeggel szemben. Nem vállalja, hogy kellemetlen igazságokat mondjon ki. Ezzel megőrizheti a kormánytöbbségét jövőre meg akár később is — csak éppen a kormányzásának nincs és nem is lesz semmilyen nemzeti hozadéka.

Persze lehet, hogy a nemzeti hozadék nem is fontos. Ahogy Biberach mondja a Bánk bánban: Ott van a haza, ahol a haszon.


12 hozzászólás

  • Zoltán

    október 30, 2017

    “A 20. században a legtöbb bébi a két világháború utáni években, illetve az 50-es évek első felében született.”

    Azért azt ismerjük el, hogy ekkor volt a Ratkó-korszak, ami jelentősen közrejátszott abban, hogy nőtt a születésszám. Ha akkor nem lett volna abortusztilalom, vajon ugyanolyan kiugróak lettek volna az adatok?

    Válasz
    • Johann Reichert

      október 30, 2017

      Kedves Zoltán!
      Egyfelől a 20-as évek elején nem volt Ratkó-korszak, sőt 1949 előtt sem.
      Másfelől akár volt abortusztilalom, akár nem, sokkal több gyermek született, mint ma, és sokkal rosszabb anyagi körülmények közt élt a társadalom.
      Ma nem kötelező az abortusz, mégsem születnek gyermekek.
      A lényeg, szerintem, egyértelmű: nem a pénz határozza meg, hogy ki szül, ki nem, és az anyagi ösztönzők bő negyven éve bizonyulnak hatástalan eszköznek.
      A változásra a fejekben és a szívekben van szükség.

      Válasz
      • Zoltán

        október 30, 2017

        Ne értsen félre, Johann, a mondandójával egyetértek.
        Pusztán csak azzal nem, hogy az 50-es években nem csak azért született több gyerek, mert az emberek másként gondolkodtak. A rendszer valamennyire rá is kényszerítette őket a gyermekvállalásra.

        Válasz
        • Johann Reichert

          október 31, 2017

          Nehéz kérdés. A közkeletű felfogással szemben a magam részéről nem osztom, hogy “a rendszer rákényszerítette őket”.
          A “rendszer” valóban rákényszerítette a gyermekvállalásra pl. azt a több ezer bosnyák nőt, akit a szerbek addig tartottak táborokban és erőszakoltak meg rendszeresen, amíg teherbe nem estek, azután visszaküldték őket bosnyák területre – ez nemrég volt, a délszláv háborúban, és igazi szervezett bűncselekmény.
          De az 50-es évek Mo.-án senkit sem kényszerítettek a teherbe esésre, mindössze érvényesítették a Csemegi-kódex abortusztilalmát, ami egyébként szerintem egybecseng a természet törvényével.
          Aki nemi aktusba fog, annak tisztában kell lennie azzal, hogy cselekedetének a természetes folyománya a magzat fogantatása. A magzatok megszületése szintén természetes folyamat.
          A fogamzás akadályozása meg az abortusz nem természetes folyamat.
          Az a nézet, hogy a szex afféle szabadidős tevékenység avagy hobbi, mint pl. a bridzsezés vagy a koncertlátogatás, szerintem nem természetes, nyersebben fogalmazva bűn.
          Ez persze ma nem népszerű álláspont, de a pusztulásunknak oka a szex természetellenes értelmezése, az említettem hamis nézet is.

          Válasz
  • Tarquinius

    október 30, 2017

    Nem értek egyet azzal, hogy ez egy adott kormány bűne lenne. Az is kétséges, hogy a nyugati civilizációkban (és most Mo-ot ide sorolnám) egyáltalán tudna-e bármely kormány ezzel a kérdéssel mit kezdeni. A sugallt és vágyott életmód, a média lassú vize átmosta a fejeket hosszú évtizedek alatt a nyugati társadalmakban, a fogyasztás és a karrier világa, az egyén felelőtlen szabadsága és a trendi ideológiákban felnőtt korosztályok véleményét nemhogy egyik évről a másikra, de talán már soha nem is lehet megváltoztatni. Az egyén középpontba helyezése, a hazugság, hogy bármit elérhetsz, a kényszer érzése, hogy sikeresnek mutatkozzék (facebook) felülír mindent.
    Alapvető probléma a munka, karrier teljes középpontba helyezése, amelyre még az általános és középiskola is kondicionálja a gyerekeket, miszerint a verseny és az eredmény, az osztályzat az elsődleges. Mit várunk? Neonfényes rideg iskolákból neonfényes irodákba tereljük a népet, a cél a magasabb pozíció, a verseny, a több pénz, Ennek a mézesmadzagnak elérésére pedig valójában csak keveseknek van reális esélye, a valóságban relatív pozíciókért folyik a küzdelem (melyet csak egy szűk körben tudnak mire vélni), a túlóra, a 8 órás betartott munkarend, emellett az eszményített családi ház, kert, agglomeráció –> napi több órás utazás, hitel –> ebbe nem fér bele a gyerek. Ahhoz idő, türelem és energia kell, márpedig aki dolgozik, annak azokból van a legkevesebb. Az életmód rabszolgái.

    Válasz
    • Johann Reichert

      október 30, 2017

      Kedves Tarquinius,
      szerintem egyetértünk. Én sem mondtam, hogy egyetlen kormány bűne lenne, csak azt mondtam, hogy a mostani ugyanolyan eredménytelen, mint voltak az elődei 1956 óta mind.
      Ön is azt írja, hogy az emberek gondolkodása rossz, gyermek- és ezzel életellenes.
      Talán abban lehet köztünk különbség, hogy én azt is írtam, hogy Orbán Viktornak ki kellett volna állnia szólni, hogy így nem mehet tovább. De ő félt kimondani az igazságot. Féltette a népszerűségét, hogy nem szívesen hallják az emberek. Viszont az is tény, hogy ma Mo.-on egyedül Orbánnak van akkora szava és tekintélye, hogy rajta kívül mindenki esélytelen felrázni a nemzetet. Ehelyett sorosozik, sorosozunk…

      Válasz
      • Tarquinius

        október 31, 2017

        Nem érzem fajsúlyosnak ebben egy miniszterelnök véleményét, fütyülnének rá, egyúttal ki is cikiznék ezt az álláspontot. Ahogy írta is, feltehetően OV ezért nem is csinálja. Ez egy határokon átívelő probléma. Nem tudja egy olyan kis ország megoldani, amely egy tágabb közösség szerves része. Magasabbról, messzebbről lehetne kezdeni. Vannak azért összefüggések. Minél nagyobb egy országban a munka (karrier) kultusz, annál kevésbé szaporodik. Jó példája ennek Japán, katasztrofális mutatókkal. Továbbá ahol a vallás hatalmi szerepe erős, ott nagyobb a népszaporulat (Irán). Deviánsként hangzik, de a modern társadalmak felfogásában értelmezett kötelező munka a szaporodás fő ellenfele.

        Válasz
        • Johann Reichert

          október 31, 2017

          Miben ne volna fajsúlyos ma Orbán Viktor véleménye?
          Vegyük például a sportot. A véleménye súlyos milliárdokban manifesztálódik. Vegyük az EU-támogatások rendszerét vagy a médiatulajdon-viszonyokat. Szerintem Orbán Viktor véleménye, döntése meghatározó az egész társadalomra is, nem csak a gazdasági életre.
          Az eredeti anyagban is azt írtam, hogy a kormányzat eredménytelen, mert rosszul fogja meg a problémát. Akárhogy csűröm-csavarom, csak az jön ki, hogy nem képes javulást elérni. És szerintem azért nem képes, mert fél őszintén beszélni. Lehet persze azt mondani, hogy pont a gyermekszám-emelkedésben nem volna fajsúlyos a miniszterelnök véleménye, lehet, hogy ki is cikiznék. (Jelzem, számos megnyilatkozását most is cikizik, de ez szemmel láthatóan nem zavarja, pl. Soros-terv.)
          Ha magasabbról, messzebbről kellene kezdeni, akkor kezdje magasabbról, messzebbről. Hiszen ő az EU legnagyszerűbb politikusa, nem?
          Amit utolsó mondatában írt, azzal mélyen egyetértek: igen, ez a fő baj. Szerintem (adtam egy tanulmányt egy ezzel foglalkozó csoportnak), az anyaságot SZUPERMUNKÁNAK kell tételezni, amelyet ha nem végez el egy etnikum, minden egyéb munkavégzés végső soron értelmetlen. Ezért (is) hamis az egész mainstream közgazdaságtan.
          Na pl. ilyenekről is beszélhetne Orbán Viktor. Ehelyett sok pénzt adtunk (közpénzt!) a lakásépítő cégeknek meg az eladóknak, hadd nőjön az extraprofitjuk; és elneveztük családtámogatásnak…

          Válasz
          • Tarquinius

            október 31, 2017

            Azzal egyetértek, hogy OV befolyása erős Magyarországon, abban kételkedem, hogy mekkora az ideológiai ráhatása a fiatalabb generációkra. Hiába az történik tényszerűen ma nálunk, amit ő szeretne, a fiatalabb generációk tudatát (főleg azokét, akik külföldön élnek már) vajmi kevésbé képes (szerintem) befolyásolni. Persze az oktatási rendszert eléggé átalakították, kérdéses ennek a hatása. De lehet nincs ebben igazam.

          • Johann Reichert

            november 1, 2017

            Bűnt négyféleképpen lehet elkövetni: gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással. Nyilván nem vagyok abban a helyzetben, hogy OV gondolatait, szándékait meg tudjam ítélni – viszont az eredményeit (következményeit) igen; hiszen azok objektív tények. Az említett bűnelkövetési módok közül a legfontosabb esetünkben a mulasztás. A kormány nyolcadik éve mulasztja el megtenni, ami elsőrendű kötelessége volna: figyelmeztetni a magyar nemzetet, hogy ez az út a pusztulásba visz, szükségszerűen (nem vihet másba), ráadásul a pusztulást a ma élők jóval több mint fele meg fogja érni. Tehát a változtatás már nem holmi választható alternatíva, hanem egyenesen kötelező. A magyar nemzetet világosan tájékoztatni kell: ha fennmarad a mostani születésszám, akkor 15 év múlva nem lesz nyugdíj (csak valami hasonló), sem tömegközlekedés, sem posta, sem közegészségügy stb. stb.
            De OV, a kormánypártok és az ellenzék is egy emberként hazudják, hogy lesz.
            Csakhogy a mai ellenzék semmi, nix. Viszont OV és a kormánypártok népszerűsége hatalmas. És ők ezt rosszra használják. Ezért nagy az ő bűnük.
            És osztoznak a bűnben mindazok, akik elégedettek ezzel az országvezetéssel, és támogatják.

  • Tarquinius

    november 2, 2017

    A tömegközlekedés, posta, egészségügy, építőipar esetében már most érződnek ezek a gondok. Ugyanakkor zajlik egy technológiai átállás is. A posta szerepe egyre inkább lecsökken, csomagküldésre degradálódik (amit a Magyar Posta már most sem képes elvégezni, ellentétben más cégekkel). A tömegközlekedés, kiskereskedelem, stb. esetében teret nyer az automatizáció. A kötöttpályás közlekedésben egy évtized múlva jellemző lesz, hogy nem lesz szükség mozdonyvezetőre.
    Az egészségügyben gond lesz, már most is van, de facto pénzért van ellátás. Az áttérés a fizetős egészségügyre kényszerű lesz és fájdalmas (de van ilyen is, lásd USA). A népesedési probléma azonban lehet “csak” átmeneti, egy-két generáció esetén valóban óriás gond lesz a nyugdíj (halálig kell majd dolgozni), azonban kihalásu(n)k után helyreállhatnak az arányok, az 5-6 millió főre csökkent lakosságban kiegyenlítettebbek lehetnek ismét a generációs viszonyok, az átalakult, de várhatóan azért valahol stagnáló születési arányszámhoz igazodva. Persze akkor, ha külső tényezők (erőszakos bevándorlás) ezt nem befolyásolják.

    Válasz
    • Johann Reichert

      november 2, 2017

      Töretlen optimizmus…
      Fenntartom, amit írtam, hogy a nagy ellátórendszerek gondjainak oka a népességfogyás. Ha körülnéz az országban, láthatja, hogy a Posta a törvényi kötelességét (hogy az ország bármelyik pontjára köteles elszállítani a küldeményt) azért tudja egyre kevésbé ellátni, mert az ország egyre több pontjára a gazdaságos működéshez szükségesnél sokkal kevesebb küldemény megy. A tömegközlekedés meg a kiskereskedelem meg az automatizáció – kedves, de csak önmagunkat csapjuk be. A kötöttpályás közlekedésből nem a mozdonyvezető hiányzik, hanem az utas. A szárnyvonalakat azért zárták be, mert nem utazott rajtuk, csak pár ember.
      Az ingyenes eü. a második legnagyobb magyar hazugság, az első a nyugdíj. Naivság abban reménykedni, hogy a “kihalásunk után” – tessék tudomásul venni, hogy meg fogjuk érni, már a mostani lakosság nagy többsége is, becslésem szerint a mostaniakból kb. 8 millió itt lesz, amikor az ország összeomlik, azaz a nagyrendszerek végképp becsődölnek.
      A stagnáló születési arányszámot úgy mondják: 2,1-es fertilitás. Ugyan mitől emelkedne föl erre a szintre? Hogy gyarapodásról ne is beszéljünk. Amelyik évjárattal fölemelkedik majd (bár látnám, melyiktől), akkortól lehetne szintentartásban reménykedni. A mostani az a*1/x2 (azaz x a négyzeten) függvény szerinti zsugorodás.

      Válasz

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..