Johann Reichert

Demográfiai pillanatkép, 2018 első harmada

2018. június 29.

Egyre érthetetlenebb, ami a születésszámok körül zajlik. A közpénzen működő állami statisztikai szolgálat újabb havi jelentése tovább kuszálja az adatokat.

Mivel a KSH honlapja már egy hónapja leállt az évközi népesedési számokat folyamatosan továbbgörgető adatsorok közlésével, azaz lezárta ezt a honlapján, kénytelenek vagyunk azzal főzni, ami van.

A KSH június 26-ai jelentése így szólt:

Kevesebb halálozás és születés, mérsékeltebb természetes fogyás

Az előzetes adatok szerint 2018. január–áprilisban a születések száma 1,7, a halálozásoké 4,4%-kal kevesebb volt, mint 2017 azonos időszakában. Ennek következtében a természetes fogyás 8,1%-kal, 1680 fővel csökkent 2017 első négy hónapjához képest. 2018 áprilisában az élveszületések száma 1,9, a halálozásoké 1,6%-kal kevesebb volt az egy évvel korábbinál. A 3739 fős természetes fogyás 45-tel kevesebb volt az előző év áprilisi értékénél.

2018. áprilisban:

6711 gyermek született, ami 1,9%-kal, számszerűen 127-tel elmaradt a 2017. áprilisitól.

Az elhunytak száma 10 450 fő volt, ez 1,6%-kal, 172-vel kevesebb az előző év áprilisinál.

A születések csökkenése számszerűen kevesebb, mint a halálozásoké, így a természetes fogyás a 2017. áprilisi 3784-gyel szemben 3739 fő volt, ami enyhe, 1,2%-os javulást jelent.

A házasságkötések száma csökkent, a 3301 anyakönyvezett frigy 7,8%-kal, 280-nal kevesebb volt a 2017. áprilisinál.

2018. január–áprilisban:

28 476 gyermek jött világra, ami 503-mal, 1,7%-kal elmaradt a 2017. január–áprilisi születésszámtól. Januárban 0,5%-kal több, február–áprilisban pedig átlagosan 2,6%-kal kevesebb élveszületés történt 2017 azonos hónapjaihoz képest.

A teljes termékenységi arányszám becsült értéke 1,43 volt, ami megegyezik az előző év azonos időszakára számított értékkel.

47 412-en haltak meg, 4,4%-kal, számszerűen 2183-mal kevesebben, mint az előző év azonos időszakában. 2018. januárban 22, februárban 4,0%-kal kevesebben hunytak el, mint egy évvel korábban. A márciusi jelentős, 15%-os emelkedést követően áprilisban ismét csökkent (1,6%-kal) a halálozások száma.

A halálozások számának csökkenése nagyobb mértékű volt, mint az élveszületéseké, ennek következtében a természetes fogyás a 2017. január–áprilisi 20 616-tal szemben 18 936 fő volt, ami 8,1%-os javulást jelent.

A házasságkötések száma 2,7%-kal, 262-vel kevesebb volt az előző év azonos időszakában regisztráltnál. Január–februárban átlagosan 0,9%-kal emelkedett, március–áprilisban átlagosan 4,6%-kal csökkent a frigyek száma.

Ezer lakosra 8,9 élveszületés és 14,8 halálozás jutott. Az előbbi 0,1, az utóbbi 0,7 ezrelékponttal alacsonyabb volt a 2017. január–áprilisinál, ennek eredményeként a természetes fogyás 0,5 ezrelékponttal, 5,9 ezrelékre mérséklődött. 2018 első négy hónapjában ezer élveszületésre 3,5 csecsemőhalálozás jutott, ami 0,5 ezrelékpontos csökkenést jelent az egy évvel korábbi értékhez képest. A házasságkötési arányszám 2,9 ezrelékes értéke 0,1 ezrelékponttal alacsonyabb volt, mint egy évvel korábban.”

Érthetetlen zavarodottság

A nemrég lezárt KSH-aloldalon annak idején ezek az adatok szerepeltek (most mellérakjuk az idei számokat):

hónap

Élveszületések száma, év

2016

2017

2018

január

7720

7748

7738

február

7184

6895

6821

március

7558

7501

7106

április

6853

6838

6711

ÖSSZESEN

29 315

28 982

28 376

A KSH-jelentés tüzetesebb átolvasásával feltűnik, hogy egyrészt nem az összegzésben szereplő 28 476, hanem kereken 100-zal kevesebb gyermek született, és a tavalyi számokhoz képest nem 503, hanem 606 a mínusz, tehát több mint hatszázzal csappant megint a születésszám. Látható, 2017-ben is kevesebben születtek, mint egy évvel korábban.

Valótlan tehát a kormány sikerpropagandája, miszerint nőtt volna a születésszám, Sajnos már megint nem nő, ráadásul határozottan csökkenő pályára állt. Sajnos valószínű, hogy az idei születésszám nem fogja elérni a 2010. évit sem, ami pedig a kormány önfényezésének az alapja, hogy tudniillik a családpolitikája mekkora fejlődést hozott a balliberális kormányéhoz képest. Lássuk a tényeket:

Év

Élveszületések száma

2010

90 335

2011

88 049

2012

90 269

2013

88 689

2014

91 510

2015

91 690

2016

93 063

2017

91 600

Születésszámokban az Orbán-kormány több mint 50 ezres mínuszban van a 2002–2010 közti időszakhoz képest. Míg 2002. január 1–2009. december 31-e közt 777 ezer baba született, addig Orbánék alatt (2010. január 1–2017. december 31-éig) kevesebb mint 726 ezer.

Csökkenő termékenység

A kormányzati sikerkommunikáció állandóan hangoztatja, hogy az átkos MSZP-korszakban 1,23-ra süllyedt termékenységi mutatót sikerült 1,5-re feltornázni, és az „húszszázalékos javulás”.

Ezzel szemben a KSH közleményében szó sincsen 1,5-es termékenységről, ezúttal is 1,43-ról beszélnek, akárcsak korábban, és látjuk, az „megegyezik az előző év azonos időszakára számított értékkel.” A 2016. évi termékenység tehát csupán fellángolás volt, nem pedig egy növekedési pálya állomása.

Házasodás kontra magány

A kormányzati sikerkommunikáció harmadik fő eleme a házasságkötések számának növekedése. Kétségtelen, hogy a 2010-es 35 520-ról 2014-re 38 780-ra nőtt az esküvőszám, amit az adókedvezmény 2016-ra 51 805-re emelt. Sajnos azóta visszaesett a házasodási kedv, ami megerősíti azt a gyanút, hogy nem új családokról szól a statisztika, hanem az adókedvezményért törvényesített párkapcsolatokról. Így ez sajnos csupán látszateredmény. A társadalmi cél ugyanis a családszámnövelés volna, ami az egyedülállók, az egyszemélyes háztartások számának csökkenését jelentené. Az azonban nincs.

A 2016. évi mikrocenzus azt találta, hogy a nőtlenek, hajadonok száma 2011 óta minden korosztályban emelkedett, a legdinamikusabban (7,9%-kal) a 30–39 évesek körében! A házastársi kapcsolaton alapuló családok száma 2001-ben 2 125 ezer volt, ez 2011-re 1 772 ezerre csökkent, az azóta eltelt öt évben pedig 1 757 ezerre. Tehát ezt a csökkenést lassította a házasságkötésért adott adókedvezmény. Változatlanul meredeken nőtt (2011 óta 180 ezerrel!) az élettársi kapcsolatban élők száma.

Az egyszemélyes háztartások száma is sokat mond társadalmi állapotainkról, hiszen a magány nem természetes, ideális esetben az egyszemélyes háztartások száma nulla. 2001-ben 1 millió ilyen volt, 2011-ben 1,3 millió, 2016-ra még 50 ezerrel nőtt a számuk.


Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..