Johann Reichert

Népszavazás 2016 — Igazi kérdések 3

Halogatás, elhallgatás, félrenézés — döntés helyett

2016. szeptember 22.

Sag mir, wo die Kinder sind? Wo sind sie geblieben? énekelte Marlene Dietrich a világháborús pusztulásról szóló dalban. A mai Magyarországon aktuálisabb, mint valaha.

A születésszám 1956 óta csökken, a folyamat 1980-ban lépte át a mind lassúbb szaporodást a fogyatkozástól elválasztó határt. Ennek is 36 éve, és mivel a tendencia egyre rosszabb, immár demográfiai csődről kell beszélnünk.

Mit nevezünk rosszabbodó tendenciának? A gyermekhez szülőképes korú nő kell; a szaporaságot a nők termékenysége jelzi. Kezdjük a szaporasággal, hivatalos nevén a teljes termékenységi mutatóval avagy fertilitással.

Ha a szaporaság 2, az azt jelenti, hogy 100 nő 200 gyermeket szül, azaz (a nagy számok törvénye szerint) 100 leányt, tehát a következő nemzedékben ugyanannyi lesz a szülőképes nő. A 2-es fertilitás azért vízválasztó, mert ha alatta marad a termékenység, akkor a következő nemzedékben nem lesz annyi szülőképes nő, mint az előzőben.

Magyarországon már az 1960-as években is bezuhant 2 alá a termékenység, akkor a gyes bevezetésével sikerült átmenetileg (3 évre) 2 fölé tornázni. A megállíthatatlannak látszó (és nem csupán látszó) termékenységcsökkenés ellen 1985-ben bevezették a gyedet, de a fertilitás attól sem ment vissza 2 fölé.

A következő nagy ötlet (az első Orbán-kormány idején) a lakásépítési támogatások kiterjesztése, a „szocpol” virágkora — lett volna az akkori kormányzati szándék szerint. A termékenységre gyakorolt hatása nulla volt (a gazdasági következményekről most ne beszéljünk).

A mostani Orbán-kormány nem tanult az elődök hibáiból (még a sajátjából sem), most a csok a varázsige, és az sem fog érni semmit. (A kormány már tudja, hogy a tíz hónapja sulykolt csok-propaganda nemsokára visszahullik a fejére, ezért nagyarányú családipótlék-emelésre készül, hátha a cigányok megmentik a statisztikát…)

36 éve nem születnek meg azok, akik a következő nemzedéket megszülhetnék. A zsugorodás egyre gyorsuló ütemű.

demografia-szulokepes-nok

A hazai társadalomkutatók és politikusok versengve idézgetik azokat a felméréseket, amelyek szerint a fiatalok többsége nagyobb családot, két–három, sőt több gyermeket szeretne. Utána sajnálkozva állapítják meg, hogy „bizonyos gazdasági körülmények miatt” a kívánt gyermekek nem születnek meg.

Ez az érv elsősorban önfelmentésre jó. Ha ugyanis a „bizonyos gazdasági körülményeken” fordulna meg a dolog, akkor mit kezdhetünk ezzel a ténnyel:

demografia-fele-cigany

Kijelenthetjük, bűnös az a politika, amelyik megakadályozza a hiteles és mindenre kiterjedő cigánystatisztika kimunkálását, immár évtizedek óta. Egy dolog bizonyos: a 2034. évi választáson már a cigányság szavazatain fordul majd meg, ki kormányoz Magyarországon. A cigányság olyan nagy kisebbség lesz, hogy minden többségi kérdésben eldönti, merre billen a mérleg nyelve.

Képmutató az az érv, miszerint a cigányok azért szaporábbak a magyaroknál, mert kulturálatlanabbak, mert tanulatlanabbak, netán „nem körültekintők”. Valójában a cigányok is kevesebbet szülnek, mint anyáik, de nem olyan kétségbeejtően keveset, mint a magyarok.

Magyarországon a helyzet az, hogy az „emancipált”, azaz jól képzett, (viszonylag) jó jövedelmet összeszedő nők (azaz a middle-class nőinek) nagy többsége nem hajlandó szülni, mert nem képes elengedni azt a pénzügyi önállóságot, amit húszas életéveiben elér. Majd, majd, majd, mondogatják, és mire rászánják magukat a gyermekvállalásra, addigra a szervezetük már túlvan a delelőn, sokuk életvitelbeli problémák miatt már szinte fogamzóképtelen, és ha sikerül is teherbe esniük, a második gyermekre már nem vállalkoznak — saját lelkiismeretük megnyugtatására az az egy is elegendő.

Az eredmény:

demografia-gyermekletszam

A magyar nemzet demográfiai csődben van. A politikának ezt a kihívást kell megválaszolnia, minden más pótcselekvés.

A csődből kb. évtized múlva katasztrófa lesz, főleg ha az a kevés szülőképes korú nő még ráadásul kivándorol Nyugat-Európába, netán messzebb.

A probléma nem gazdasági, a megoldás sem pénzügyi. Ha a kvótanépszavazásra elherdált milliárdokat ennek a kérdésnek a körüljárására költenék, költötték volna, akkor meg lehetett volna mozdítani valamit a fejekben, a lelkekben.

Többre mennénk vele, mint ismeretlenek elleni gyűlölködés gerjesztésével.

(A borítókép Simon András grafikája.)


4 hozzászólás

  • Zoltán

    szeptember 25, 2016

    Kifejezetten örülök annak, hogy az utóbbi időben napi rendszerességgel jelennek meg cikkek az oldalon. Elgondolkodtatók, és mindenek előtt tényekkel, számokkal alátámasztottak.

    Ugyanakkor hadd kérdezzek két dolgot. Egyrészt, az adatok honnan származnak? Ez főleg amiatt érdekel, mert ha megosztom mással az írást és annak állításait, mindig ez szerepel az első kérdések között, olyankor pedig nem igazán tudok mit mondani.

    Másrészt, bár ez nem kapcsolódik a cikkhez, de amennyiben nem könyvesboltból, hanem öntől szeretném megrendelni a könyvet postai úton, úgy mennyibe kerülne? Ha ez valahol fellelhető és figyelmetlen voltam, nézze el nekem, de eddig nem találtam meg.

    Válasz
  • Johann Reichert

    szeptember 25, 2016

    Kedves Zoltán, köszönjük szavait és figyelmét.
    Az internet nem bírja el a szakszerű lábjegyzetelést, bár kétségtelen, hogy a nálunk megjelenő írások megkívánják. Ha valamilyen részletre kíváncsi, vagy utánanézne, ellenőrizné, akkor írjon, és készséggel megadjuk az elérhetőségeket.
    Konkrétan ennek az írásnak, amely fentebb olvasható, a forrásai:
    – A KSH nyilvános adatbázisai, azok összevetése (figyelmébe ajánljuk, hogy a statisztika természetéből adódóan időnként visszamenőleges módosítás is előfordul, ami miatt később eltéréseket találhat, netán sokkal korábbi adatbázist nézve is; de biztosíthatjuk, ez a lényeget nem érinti).
    – Az itt szereplő cigánystatisztika forrását nem adhatjuk ki, mert sajnos baja származnék belőle. Ma is él az a rossz szokás, hogy a statisztikát a hatalom az aktuális igényei szerint szűri. Ha kételyei támadnának, javaslom, forduljon bármelyik állami szervhez az adatért (pl. szakminisztérium, oktatási szakirányítás). Nem csodálkoznék, ha elhárítanák a kérést, magyarán megtagadnák a választ. Azért tennének így, mert ez az adat a mért tény, és mást nem mernének hazudni, ezt meg nem merik kiadni. C’ est la vie – ahogy a művelt német mondja… (Hasonló a helyzet az Iskola, jó sok gyermek nélkül… című anyaggal.)
    Könyvünkhöz hozzájuthat a jobb oldalon található “Megrendelés, vásárlás” boxban felkínált linken, illetve megnevezett könyvesboltokban. Egyébként tudtunkkal már külhoni könyvesboltok is kérnek az Animától. Mi készséggel postázzuk is.

    Válasz
  • Karcsi

    október 1, 2016

    Azért ehhez pofa kell, hogy az egész demográfiai kérdést meg a cigány szaporodást az Orbány nyakába varrjátok…:-)))

    Válasz
    • Johann Reichert

      október 3, 2016

      Kedves Karcsi!
      Miért varrnánk Orbán nyakába a cigányszaporodást?
      De a kormányzás igenis Orbán Viktor felelőssége.
      Sem a honlapon, sem könyvünkben em talál olyasmit, hogy Orbán felelőssége volna a demográfiai csőd. Azt találja, hogy a magyar nemzet összességének felelőssége, és hogy az öregek felelőssége nagyobb.
      Egyébként meg azt is megírtuk, hogy a cigányság szaporasága is lassul, de a magyaroké katasztrofális, és erről nem a cigányok tehetnek.

      Válasz

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..